Tevez sztárportré

Nehéz gyermekkor az Apacs-negyedben

A Manchester United nem kis erőfeszítéseket tett a nyáron azért, hogy megszerezhesse a West Ham United argentin támadóját, Carlos Tévezt, de ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a még mindig csak 23 esztendős futballista kis túlzással egymaga mentette meg a kieséstől a Kalapácsosokat. A Dél-Amerikában háromszor is az év játékosának választott csatár eddigi pályafutása során minden klubváltását követően fokozott nyomás alá került, de eddig mindig megállta a helyét.

Az argentin főváros, Buenos Aires egyik legrosszabb városnegyedének a Fort Apache nevű kerület számít, ahol mintegy 30 ezren élnek - kis túlzással a saját törvényeik szerint. Az eredetileg Ejercito de los Andes névre hallgató területre (amely tulajdonképpen egy nagy lakótelepnek felel meg) a rendőrök is csak ritkán merészkednek be, és ha mégis, akkor biztosan van rajtuk golyóálló mellény...

A kerület a fiatalkori bűnözés melegágya, így aztán az 1984. február 5-én itt született Carlos számára nem sok kitörési lehetőség volt - ő maga is elismerte, hogyha nem állt volna futballistának, akkor ő is könnyen úgy járhatott volna, mint egyik gyermekkori ismerőse, bizonyos Darío Cabanas, aki tehetséges játékos volt, de 17 esztendősen egy utcai lövöldözésben az életét veszítette.

A kis Carlitosnak tehát nem volt könnyű gyermekkora, ráadásul tízhónaposan egy baleset is érte: a konyhában magára rántott egy kanna forró vizet, ami harmadfokú égési sérüléseket okozott az arcán, a nyakán és a mellkasán. Közel két hónapot kellett az intenzív osztályon töltenie, és bár teljesen felépült, a baleset nyomai mind a mai napig láthatóak rajta. Később a Boca Juniors ugyan felajánlotta neki, hogy fizetik a hegeket eltüntető plasztikai műtétek költségeit, de Tévez erre nem tartott igényt, mondván, a sebek mindig emlékeztetni fogják arra, hogy honnan is jött.

A Fort Apache utcái később is jó iskolának bizonyultak a számára, de szerencsére nem olyan szempontból, ahogyan a legtöbb helyi gyermek számára, hiszen Tévez rengeteget focizott, és hamar meg kellett tanulnia megvédenie magát, elvégre általában nála nagyobbakkal játszott együtt. Nyolcévesen aztán a helyi kölyökcsapatban, az All Boysban találta magát, ahol gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy hatalmas tehetség.

Teljesítményére máshol is felfigyeltek, és az egyik leghíresebb argentin utánpótlás-klub, az El Parque edzője, Ramón Maddoni (aki olyan tehetségeket fedezett fel, mint Fernando Redondo, Juan Román Riquelme, Estebán Cambiasso vagy Fabricio Coloccini) szerette volna átcsábítani őt.

Az El Parque azonban akkor az Argentinos Juniors fiókcsapata volt, márpedig Tévez világéletében a Boca Juniorsnak drukkolt, és rendszeresen ott volt a lelátón a "genovaiak" meccsein - és ezért nemet mondott Maddoni felkérésének. Bő egy évvel később aztán az edző ismét megkereste Tévezt, hogy elhívja őt az El Parquéhoz, és amikor a fiatal tehetség ismét visszautasította, cinkos mosollyal megjegyezte: "Az El Parque már a Boca Juniorshoz tartozik". Téveznek pedig több sem kellett, igent mondott a felkérésre, és így az El Parque futballistája lett, és nem sokkal később a Boca korosztályos csapataiban kergethette a labdát.

A korosztályos világbajnokságon tűnt fel

A klub hívei között hamar híre ment, hogy az ifik között van egy hatalmas tehetség. Tévez futószalagon ontotta a gólokat a korosztályos bajnokságban, aminek köszönhetően meghívót is kapott az U17-es argentin válogatottba, amely 2001 márciusában második helyen végzett a kontinensviadalon (Tévez egy gólt szerzett), és ezzel kvalifikálta magát a világbajnokságra.

A vébére szeptemberben, Trinidad és Tobagón került sor, és az argentin együttes Tévez vezérletével egészen az elődöntőig menetelt. A döntőbe jutásért a francia csapat volt az ellenfél, és az albiceleste Tévez találatával meg is szerezte a vezetést, ám a galloknak sikerült fordítaniuk, így Argentína végül csak negyedik lett - de Tévez nevét az egész ország megismerte. És ha már a névnél tartunk: Tévez pályafutása elején, az All Boysban még Carlos Martínezként futballozott, és csak a Bocánál vette fel a ma is ismert nevét.

A Boca Juniors edzője, Carlos Bianchi is tudta, hogy egy csiszolatlan gyémánt van a kezei alatt, és nem sokkal később, 2001 októberében a Talleres Córdoba elleni idegenbeli mérkőzésen be is küldte Tévezt a pályára a felnőttek között. Az ifjú titán vesztes mérkőzésen debütált az élvonalban, és első góljára majd fél évet kellett várnia - az igazi áttörés pedig 2003-ban jött el a számára, és ez nagy részben Bianchi edzői kvalitásainak is betudható.

A szakember tulajdonképpen megtalálta Tévez igazi pozícióját: az Apacs becenévre hallgató labdarúgó ugyanis addig amolyan irányító középpályásként, játékmesterként szerepelt, Bianchi azonban egy kissé feljebb tolta, és még támadóbb szerepkört adott neki. Tévez így még jobban kihasználhatta gyorsaságát, remek cselezőkészségét, és sokkal többet ért oda a kapu elé.

2003-ban robbant be a köztudatba

Érdekesség, hogy Carlos Bianchi a 2003-as Libertadores-kupa csoportmérkőzéseire nem is nevezte Tévezt, a focista ugyanis a korosztályos argentin válogatott tagjaként előbb az U20-as Copa Américán szerepelt (amelyet a gauchók meg is nyertek), majd az eredeti elképzelések szerint a juniorvébén számoltak vele, amit tavasszal rendeztek volna meg az Egyesült Arab Emírségekben, ha nem szól közbe az iraki háború.

Az év első hónapjaiban Carlos így csak az argentin bajnokságban mutathatta be tehetségét, és a clausura küzdelmei során öt találatot ért el, amivel házi gólkirály lett. A Libertadores-kupában aztán az egyenes kieséses szakaszra már őt is benevezték, és Tévez pazar teljesítménnyel bizonyította, hogy vétek lett volna kihagyni őt. A nyolcad- és a negyeddöntőben még nem volt eredményes, az América Cali ellen viszont alaposan kitett magáért: a hazai találkozón egyszer, a visszavágón kétszer talált be. A Santos FC elleni finálé sem maradt Tévez-gól nélkül, a brazilok ellen idegenben volt eredményes, és a sorozat végén őt választották meg a torna legértékesebb focistájának.

Az év második felében Tévez a bajnokságban brillírozott: a második és a hatodik forduló között, vagyis összesen öt találkozón hét gólt szerzett, ebből kettőt a River Plate elleni szuperrangadón. Ezt követően megsérült, és félő volt, hogy ki kell hagynia a Világkupa-döntőt, ráadásul klubja konfliktusba keveredett a szövetséggel, amely szerette volna őt elvinni a végül november végén, december elején megrendezett U20-világbajnokságra.

Végül a Boca győzött: Tévez nem volt ott a vébén, a Világkupa fináléjában viszont csereként pályára lépett, így újabb trófeának örülhetett. Mindezek alapján az sem okozott különösebb meglepetést, hogy az uruguayi El País hagyományos év végi szavazásán őt választották meg a 2003-as esztendő legjobb dél-amerikai focistájának.

Az olimpián nem akadt nála eredményesebb

A következő év elején sérülés miatt pár hónapot ki kellett hagynia, de márciusban a Lanús elleni bajnokin már két gólt szerzett, és hamar visszanyerte formáját, aminek köszönhetően meghívót kapott a nagyválogatottba is. A hónap végén az Ecuador elleni vb-selejtezőn a szövetségi kapitány, Marcelo Bielsa a szünetben cserélte be a drukkerek által követelt Carlos Tévezt, és a Boca Juniors futballistája valóban lendületet adott a csapatnak.

Tévez meg is ragadt a válogatott keretben, és elvitték a 2004-es Copa Américára is, ahol mindhárom csoportmeccsen csere volt, majd a Peru elleni negyeddöntőben megint csak az 57. percben állt be - és pár perccel később egy szabadrúgást védhetetlenül csavart a felső sarokba, megszerezve ezzel a győzelmet az argentinoknak. A Kolumbia elleni elődöntőn már kezdő volt, és megint gólt szerzett (ismét szabadrúgásból), a fináléban pedig a 89. percben cserélték le - akkor az albiceleste még vezetett Brazília ellen 2-1-re, de a hátralévő időben a selecao egyenlített, és tizenegyesekkel meg is nyerte az aranyérmet.

A következő nagy feladat a 2004-es olimpia volt Tévez számára, és az athéni ötkarikás játékok a még mindig csak 20 esztendős focista jutalomjátékát hozta. Rögtön az első, Szerbia és Montenegró elleni csoportmeccsen kettőt vágott, majd bevette a tunéziaiak hálóját, a Costa Rica elleni negyeddöntőben pedig mesterhármast ért el.

Az elődöntőben a bombaerősnek számító Olaszország volt az ellenfél, de csak negyedórát kellett várni a következő Tévez-gólra: Matteo Ferrari rövid mentését látványos mozdulattal, kapásból bombázta a hálóba a 16-oson belülről. Természetesen a Paraguay elleni finálét is ő döntötte el, miután Mauro Rosales beadását a kapust megelőzve pörgette a hálóba. Tévez a hat találkozón szerzett nyolc találatával természetesen gólkirály lett, és őt választották meg a torna legjobb játékosának is.

Az olimpia után klubjával újabb nemzetközi trófeát nyert, hiszen a Boca Juniors 2004-ben elhódította a második számú dél-amerikai klubkupát, a Sudamericanát. A bolíviai Bolívar elleni finálé különleges eseménynek számított, hiszen tudni lehetett: ez Tévez búcsúmérkőzése a Bocában, és a csatár góllal köszönt el szeretett egyesületétől, majd a 77. percben a közönség hatalmas ovációja mellett lecserélték.

Az ősi riválisnál is sikert aratott

Tévez akkoriban meglehetősen nehezen viselte a sztárságból származó hátrányokat: azt, hogy minden lépését lesifotósok követik, és hogy a pletykalapok állandóan róla írnak.

Igaz, adott is témát a zsurnalisztáknak, hiszen viszonyt kezdett egy ismert argentin modellel, Natalia Fassival, miközben barátnője, Vanessa a gyermekét hordozta a szíve alatt. Sokak szerint ez is közrejátszott abban, hogy Tévez elhagyta Argentínát, az viszont hatalmas meglepetést keltett, hogy bár Európából is volt kérője (elsősorban az Atlético Madrid és a Bayern München hívta), ő maradt a szubkontinensen, és a brazil Corinthiansba szerződött.

A Sao Pauló-i egyesület egy befektetőcsoportnak köszönhetően alaposan bevásárolt, és több mint 25 millió dollárt költött új futballistákra. A legnagyobb fogásnak természetesen Tévez számított, de érkezett még az FC Porto BL-győztes brazil támadója, Carlos Alberto, a Benficától hazatért játékmester, Roger, a Werder Bremenből visszaigazolt válogatott védő, Gustavo Nery, az argentin hátvéd, Sebastián Domínguez és Javier Mascherano is.

Tévez az első hetekben nem játszhatott, mert egy rovarcsípés okozta seb elfertőződött rajta, de hamarosan a várakozásnak megfelelően futballozott. Személye így is feszültséget okozott a csapaton belül, mivel a szintén argentin edzőt, Daniel Passarellát azzal vádolták, hogy kivételezik honfitársával. Miután az állami bajnokságban "csak" ezüstérmes lett az együttes, és az országos pontvadászatban is a vártnál gyengébben rajtolt, Passarellát menesztették, és a brazil Antonio Lopes került, aki szintén megbízott Tévezben, ő pedig meghálálta a bizalmat.

Az argentin támadó főleg a pontvadászat második felében remekelt, és végül 20 találatig jutott, amivel harmadik lett a góllövőlistán - de ami még fontosabb volt, a Corinthians megnyerte az aranyérmet, Tévezt pedig a bajnokság legjobb játékosának választották meg. Egy argentin focistának Brazíliában ennél nagyobb elismerést nehéz elképzelni...

A világbajnokság után európa lett a célpont

Teljesítményének köszönhetően a válogatottba is visszakerült, arról nem is beszélve, hogy az El País szavazásán sorozatban harmadszor is élen végzett, ami korábban senkinek sem sikerült. A 2006-os világbajnokság előtt a torna egyik lehetséges sztárjának tartották, ám az első, Elefántcsontpart elleni csoportmeccsen nem kapott játéklehetőséget, és a szerbek ellen is csak csere volt - ám fő félóra is elég volt a számára ahhoz, hogy szerezzen egy gólt és adjon egy gólpasszt.

A hollandok ellen már a kezdők között szerepelt, és a gól nélküli döntetlenre végződött összecsapáson őt választották meg a mezőny legjobbjának. Mexikó ellen megint csak a kispadról állt be, majd a németek ellen visszakerült a kezdő tizenegybe, de itt nem ment neki olyan jól a játék, a büntetőpárbajban pedig nem került sorra. Ezzel együtt teljesítményére nem lehetett panasz, és megint felerősödtek a pletykák, hogy hamarosan Európában köthet ki.

Ehhez az is hozzájárult, hogy a Corinthiansnak nem nagyon ment a bajnokságban, és a szurkolók elsősorban Tévezt találták meg, aki a Fortaleza elleni találkozón az egyenlítő gólját követően a drukkerek elé futott, és csendre intette őket - ami tovább fokozta a feszültséget.

Nem sokkal később a szakvezető, Geninho felajánlotta lemondását, amit akkor még nem fogadtak el főnökei, ám augusztus 13-án, a Figueirense elleni vereség után már igen. Utódja nem kis meglepetésre Émerson Leao lett, akivel három mérkőzést követően veretlen volt a csapat, és az utolsó helyről két pozíciót ugrott előre, ám a legnagyobb sztár és kétségtelenül legjobb játékos, Tévez többet már nem lépett pályára a klub színeiben.

Az argentin támadó, aki addig öt találatot ért el, és így Rafael Mourával közösen vezette a házi góllövőlistát, ugyanis kijelentette, hogy el akar menni a klubtól, így már az edzéseket sem látogatta - amihez persze az is hozzájárulhatott, hogy Leao egyik első lépéseként elvette tőle a csapatkapitányi karszalagot...

Újabb furcsa átigazolások

Az tehát nem jelentett meglepetést, hogy Tévez elment a Corinthiansból, de Carlitosnak megint sikerült meglepnie mindenkit új csapatával: a csatár ugyanis honfitársával, Mascheranóval együtt a West Ham Unitedhez került.

A transzfer óriási szenzációnak számított, ráadásul a részletei meglehetősen homályosak voltak - azóta sem lehet tudni, hogy a WHU mennyit fizetett a két focistáért, sőt, egyáltalán fizetett-e, a labdarúgók játékjoga ugyanis nem a brazil egyesületnél, hanem az MSI nevű cégnél volt, amely a Corinthiansban is részesedéssel rendelkezik.

Ezt persze akkor még nem lehetett tudni, de Tévezék leigazolása így is hibás döntésnek tűnt a Kalapácsosok részéről, mert a két argentin érkeztével az addigi csapategység megszűnt, és az együttes a kiesőjelöltek közé csúszott vissza. Mascheranótól januárban meg is váltak, de Tévez lassan bejátszotta magát a kezdők közé, és teljesítményével belopta magát a drukkerek szívébe.

Ugyan első góljára egészen márciusig kellett várni (a Tottenham Hotspur elleni találatot követően bevetette magát az őt ünneplő szurkolók közé), és a pontvadászat hajrájában hétszer volt eredményes, aminek nagy szerepe volt abban, hogy a WHU végül bennmaradt az élvonalban. Szerepléséről mindent elmond, hogy a londoni klub hívei őt választották meg a szezon legjobb játékosának...

Miközben Tévez idén nyáron a Copa Américán szerepelt az argentin válogatottal (és egy góllal járult hozzá a csapat ezüstérméhez), megint több sztárklubbal kapcsolatba hozták, amelyek közül az FC Internazionale és a Manchester United érdeklődése volt a legkomolyabb. A transzfer azonban nem várt nehézségekbe ütközött, miután kiderült a játékjoga körüli turpisság - a Premier League szabályai értelmében egy focista átigazolása kapcsán csak két klub üzletelhet egymással, harmadik fél nem - nem csoda, hogy a Sheffield United megpróbálta kihasználni a helyzetet, és elérni, hogy büntetőpontokkal sújtsák a West Hamet.

A liga azonban csak pénzbüntetést szabott ki a londoniakra, akik azt állították, hogy már csak ők rendelkeznek Tévez játékjogával. Amikor azonban a Manchester United bejelentkezett az argentinért, az MSI is szeretett volna részesedni az üzletből, mondván, a focista üzleti jogai még mindig náluk vannak. Viszont ha ez igaz, akkor a WHU korábban félrevezette a ligát...

Az ügy végül úgy oldódott meg, hogy a londoni klub felajánlott egy bizonyos összeget kárpótlásul az MSI-nek, és Tévezt sem véglegesen adták el a Manchester Unitednek, hanem csak kétéves kölcsönszerződés erejéig váltak meg tőle - amivel a Vörös Ördögök sem jártak rosszul.

Carlitos névjegye:
Név: Carlos Alberto Tévez.
Születési idő: 1984. február 5.
Születési hely: Buenos Aires, Argentína.
Magasság, testsúly: 170 centiméter, 71 kilogramm.
Első mérkőzése az argentin élvonalban: 2001. október 21., Talleres Córdoba-Boca Juniors 1-0.
Első gólja az argentin élvonalban: 2002. május 17., Boca Juniors-Newell's Old Boys 1-0.
Első mérkőzése a brazil élvonalban: 2005. április 23., Corinthians-Juventude 2-2.
Első gólja a brazil élvonalban: 2005. április 23., Corinthians-Juventude 2-2.
Első mérkőzése az angol élvonalban: 2006. szeptember 10., West Ham United-Aston Villa 1-1.
Első gólja az angol élvonalban: 2007. március 4., West Ham United-Tottenham Hotspur 3-4.
Első mérkőzése az argentin válogatottban: 2004. március 30., Argentína-Ecuador 1-0.
Első gólja az argentin válogatottban: 2004. július 17., Peru-Argentína 0-1.
Válogatottság: 35 mérkőzés, 7 gól.
Eddigi sikerei: argentin bajnok (2003 apertura), brazil bajnok (2005), Libertadores-kupa-győztes (2003), Világkupa-győztes (2003), Sudamericana-kupa-győztes (2004), olimpiai bajnok (2004), Dél-Amerika legjobb játékosa (2003, 2004, 2005), a brazil bajnokság legjobb játékosa (2005).
2001-2002

Forrás: [origo]