Életrajz
2007.09.25. 14:02
Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro 1985. február 5-én, egy hétfői napon látta meg a napvilágot Madeira szigetén. A szülőföldjét, melyet 255 ezren lakják, az Atlanti-óceánban fekszik, körülbelül 500 kilométernyire a marokkói partoktól és a Kanári-szigetektől egyaránt. A szüleit José Dinisnek és Maria Doloresnek hívják. Édesanyja korábban szakácsnőként dolgozott, édesapja kertész, a funchali tanács alkalmazottja. A szülőknek négy gyermeke van: Elma, aki 30 éves, Hugo, 29 éves, Liliana, 26 éves és az ifjú Ronaldo. A szülei az akkori amerikai elnök, Ronald Reagan tiszteletére választották az egyik keresztnevét.
Hivatalosan 1993-tól játszott a kék-fehér színeket viselő Andorinha nevű kölyökcsapatban, melyet Fecskéknek becéztek, de tulajdonképpen már előtte is bőszen látogatta az edzéseket is. Édesapja - aki mellesleg imádja a futballt - itt dolgozott, afféle mindenes volt: gyúró, szertáros. A Szent Jánosról elnevezett iskolába járt. A tanítónője, bizonyos Maria dos Santos így emlékezett rá: "Nem volt rossz gyerek, megtanulta, amit muszáj volt, még énekelt is ha kellett, de igazából csak a futball érdekelte." Az 1994-1995-ös szezonban még a Funchali Labdarúgó szövetséghez tartozott. Az idény végén került át a sziget egyik legjobb klubjába, a Club Desportivo Nacionalba.
Cristiano Ronaldo lett a kulcsembere a Nacionalnak, a kapitányi karszalagot is megkapta, sőt 12 évesen megnyerték a helyi bajnokságot, melyben Ronaldónak volt a legnagyobb szerepe. Tizenkét évesen elhagyta Madeirát, amikor a Sporting CP Lisszabonba vitte. Nehéz idők következetek Ronaldo számára. A barátai kinevették a madeirai tájszólása miatt. Kis idő múlva az édesanya a fiához költözött Lisszabonba, mert Ronaldónak nehezen ment az önállóság. Tizenhárom évesen kimaradt az iskolából, hogy csak a futballra koncentrálhasson. Tizenhat évesen már a Sporting első csapatával edzett. Bölöni László 2002 augusztusában benevezte Ronaldot a Bajnokok Ligája sportselejtezőre, az Internazionale ellen. 2002 októberében szerepelt először kezdőként a Sporting első csapatában, és rögtön két gólt is rúgott a Moreirense elleni meccsen.
Első idénye után a Liverpool, a Chelsea, a Barcelona, a Real Madrid és a Milan is érdeklődött utána, ő mégis a Manchester Unitedot választotta. Az angolok új Alvalade-stadion megnyitóján,a két csapat egymás elleni mérkőzése után döntöttek a szerződtetése mellett, egyébként már ők is keresték Beckham utódját. Sir Alex Ferguson később elmondta, játékosai külön kérték, hogy szerezze meg a csapatba Cristiano Ronaldot: "Meccs után a játékosok egyfolytában róla beszéltek, néhány vezető pedig elkezdett győzködni, hogy vegyük meg őt. Persze engem nem kellett különösebben rábeszélni, hiszen egyike azoknak a rendkívül tehetséges fiatal játékosoknak, akik első látásra óriási hatással voltak rám. Kétlábas játékos, akit a pálya bármelyik részén lehet használni."
12.24 millió fontért igazol a Manchester Unitedbe Ronaldo, ami akkor a legmagasabb összeg volt Angliában, amit kifizettek egy tinédzserért. A fiatal portugál játékos még ma is izgalomba jön ha visszaemlékszik arra a pillanatra, amikor az ügynöke bejelentette, hogy az MU le akarja igazolni: "Kétszer is el kellett mondani, mire felfogtam. Nagyon boldog voltam, hiszen a Manchester United az egyik legnagyobb és legjobb futballklub a világon. Arra pedig különösen büszke lehetek, hogy én vagyok az első portugál, aki a klubban játszik."
David Beckham Madridba történő igazolása után, Ronaldo kapta meg a 7-es számú mezt, amivel méltó utódja lett a klub előző "heteseinek", Beckhamnek, Cantonának, Bryan Robsonnak, és George Bestnek. Ezzel a mezzel megkapta az esélyt arra is, hogy igazi sztár legyen az álmok színházában. Első szezonjában a Bolton elleni hazai mérkőzésen Ferguson azzal az utasítással küldte a pályára, hogy csinálja azt, amit tud, és élvezze a játékot.
Ezt maradéktalanul végre is hajtotta, hiszen olyan cseleket, biciklicseleket és látványos dolgokat mutatott, ami után a közönség egyből a szívébe zárta. A tehetséggel bőségesen ellátott futballistának mindegy volt, hogy jobboldalon, baloldalon, esetleg középen játszik, mindenhol feltalálta magát. Amilyen sebességgel betört az angol bajnokságba a technikás játékával, olyan gyorsan átesett a ló túlsó oldalára. Elejével sokat önzőzött, de a szezon előrehaladásával - köszönhetően Fergusonnak -, habitusa, és játékstílusa egyre inkább hatékonnyá vált. Miután cseleivel lehagyott két-három embert, már leginkább arra figyelt, hogy tudná a labdát passzolni, beívelni az esetleges további cselek helyett.
Az év végi FA-kupa győztes meccsen ő volt a meccs embere, miután nagyon jól játszott, és gólt is szerzett. Ez után mondta Ferguson: "Ha megnézzük Ronaldo eddigi pályafutását, akkor láthatjuk, hogy olyan úton halad, amin a világ egyik legjobb játékosává válhat." A 2004/05-ös szezonban Ronaldo egyre több gólt szerzett a klubjában, és hazája válogatottjában. Elég csak a Fulham elleni, vagy a Highburyben szerzett egyenlítő, majd vezető góljára gondolni, ami után az United 4-2-re kiütötte az Arsenalt.
A 2005/06-os szezon rosszul kezdődött az ifjú sztár számára, elveszítette édesapját és nemi erőszakkal is megvádolták. Az új esztendő kezdetén viszont rátalált régi önmagára és ontotta a gólokat: több mérkőzésen is duplázni tudott, és a Liga Kupa döntőjében is eredményes volt. A szezon végén a Portsmouth elleni ballábas bombáját választották a szurkolók "Az év United góljának".
A 2006-os VB is nagy lehetőség lesz számára, a portugál szurkolók sokat várnak Ronaldótól, reméljük sikerül maradandót alkotnia.
Tavaly szeptemberben apja tragikus halála miatt Ronaldo teljesítménye zuhanni kezdett, ráadásul több oldalról is negatív hatások érték. Elég csak a Benfica elleni mérkőzésre gondolni, amikor a hazai szurkolók kikezdték vagy a "két nős kalandjára", amikor erőszakkal vádolták, de természetesen nem volt igaz.
Cristiano Ronaldo nagyon őszinte interjút adott a Manchester Evening News-nak az őt ért hatásokról, apja haláláról, formájáról.
"Nagyon-nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy apám elment. Pszichikailag volt különösen nehéz. Ha nincs mentálisan rendben az ember, mert ilyen borzalom történik vele, akkor hiába erős, ha akarja ha nem, ez meg fog látszani a pályán mutatott teljesítményén is."
"Őt imádtam a legjobban a világon, ezért különösen nehéz időszak volt ez számomra. Néhány mérkőzésem rosszul sikerült, mert mentálisan nem voltam a meccseken. Azonban az élet megy tovább, a jövőre koncentrálok. Ezek a dolgok bárkivel megtörténhetnek. Senkinek sincs vasból a szíve. Ez az élet. Ezzel meg kell birkózni, ami az élet talán legnagyobb kihívása."
Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro 2003 őszén érkezett nagy médiafelhajtás közepette a Manchester Unitedbe, ahol (túl) hamar Beckham utódjának kiáltották ki a fiatal portugál tehetséget. Bár nagyon szerették volna sztárolni, de a remek bemutatkozás után sajnos kiderült, hogy rövid távon nem képes orvoslást adni a MU bajaira, ill. sem technikailag, sem erőnlétileg nem ér fel a nagyokhoz, egyedül öncélú cselei szórakoztatják némileg a publikumot. Igaz, 2006-ban mintha pozitív irányba indult volna el.
Stadionavatókon ritkán ismerkedik a nagyvilág új csillagokkal, Cristiano Ronaldo mégis egy gálameccsen tűnt föl. Az Európa-bajnokságra épített Alvalade XXI-stadion első nagy mérkőzésén a Sporting játszott a Manchester Uniteddel. Ekkor Cristiano Ronaldo úgy megkavarta az angolok hátsó sorát, hogy a hazafelé tartó repülőúton a "vörös ördögök" játékosai nem győztek könyörögni Sir Alex Fergusonnak, hogy az ördöngös srácot vegye meg. A menedzsernek is tetszhetett a produkció, elvégre az ember nem fizet csak úgy több mint tizenkétmillió fontot egy tiniért! Még egy érdekesség a transzfer kapcsán: az ugyanazon a napon bemutatott világbajnok Kléberson feleannyiba került, mint a portugál ifjú. Az ifjú Ronaldo - nevét az akkori amerikai elnök, Reagan után kapta - Madeirán született 1985. február 5-én. A helyi csapatban, az Andorinhában indította a karrierjét, tizenkét éves korában a Sporting elvitte Lisszabonba. A remek utánpótlással dolgozó zöldek nagycsapatában 2002 novemberében mutatkozott be, az idény végén bronzérmes lett, úgy, hogy 25 meccsen 3 gólt jegyzett. Ez a rövid karrier csúcsosodott ki a Manchester elleni előadáson.
Az első angliai éve döcögősen indult, bár Ferguson már jó előre kikötötte, hogy kezdetben nem fogja túl sűrűn szerepeltetni az újoncot, nehogy túlterhelje. Így is indult az idény, habár az első Old Trafford-i fellépésén produkált zseniális félórája után nehéz volt lehűteni a drukkereket. Olyannyira, hogy hamar közönségkedvenc lett, emellett pedig biztos kezdő - ha a skót menedzser nem tartotta volna be az ígéretét. A téli nagy ünnepek után haza is küldte némi regenerálódásra, aztán az évad végéig már nem volt megállás. A csapat ugyan néha katasztrofálisan szerepelt, de az FA-Kupa-menetelés megmentette az évet, amit nem kis mértékben Ronaldónak köszönhetnek. Az Arsenal elleni elődöntőben Ashley Cole-t forgatta meg, a döntő pedig végképp a portugálé volt: ő szerezte az első gólt a Millwall ellen, a többi pedig már jött magától. A bemutatott cselek, elfutások, gólok Eb-kerettagságot. A portugálok első meccsén csak csere volt, de két dolog miatt is a figyelem középpontjába került: egyrészt egyetlen jó beadása sem volt, másrészt fejelt egy szép gólt. Az oroszok ellen azonban újra a padon ücsörgött az elején, de miután beállt, kiválóan futballozott, ráadásul rúgatott egy gólt Rui Costával. Ezután már a hozzáértés teljes hiányára utalt volna, ha nem kezd a spanyolok ellen - kezdett, akárcsak az angolok ellen, ahol a büntetőpárbajban is értékesítette a maga adagját, majd a hollandok elleni elődöntőn kiosztott egy gólpasszt és maga is betalált. Bár a görögök elleni fináléban csődöt mondott, bekerült az EB All Star-keretébe is!
Remek cseleire a nemzetközi média is felfigyelt, azaz egyértelműen világsztárrá (de nem világklasszissá!) avanzsált azon a nyáron. 2004 őszén sem remekelt Angliában, ennek ellenére az év végi szavazásokon gyakran felbukkant a neve, elhódította a legjobb 21 éven aluli európai labdarúgónak járó Bravo-díjat is - hiába no, akiből manapság sztárt akarnak faragni, az az is lesz! A bajnokság második részére alaposan összekapta magát, az Arsenal ellen például duplázni tudott s több kiváló teljesítménnyel is előrukkolt a tavasz folyamán, önzőségét leépítve több remek passzal is szolgálta társait. Legjobban mégis a tárgyalóasztalnál muzsikált: amikor megpendítette távozási szándékát a Real Madridhoz, az ijedt vezetők gyorsan meghosszabbították 2008-ig tartó szerződését még két évvel! ("Az United kiállt mellettem, így meg kell hálálnom ezt" - okolta meg a hosszabbítást Ronaldo.) "Ha képes lesz eltüntetni fekete foltjait - akadnak bőven bűnrossz periódusai -, akkor olyan kiváló játékossá válhat, mint amekkora figyelmet kap a médiában, s malajziai adományútja is példamutató lehet" - írtuk róla akkoriban. Fegyelmével is akadtak gondok: kiállították a ManCity elleni örökrangadón, majd bemutatott a Benfica elleni BL-mérkőzésen az ellenfél drukkereinek, el is tiltotta az UEFA - ha valaki, hát a portugál igazán átérzi az "ősi ellenfél" fogalomkörét. Azért ha a játékkal foglalkozott, nehezen lehetett őt tartani: számtalan assziszt mellett kilenc bajnoki gólt lőtt, betalált a Millwall ellen vívott Ligakupa-döntőben is. A válogatottból sem lehetett kihagyni, igaz, nem is lett volna miért, hiszen 12 selejtezőn 9-szer volt eredményes!
A németországi tornát remekül kezdte: Angola ellen valósággal ficánkolt, fejelt egy kapufát is, Iránnak már be is talált, büntetőből. A harmadik csoportmérkőzést kihagyta, majd a hollandok elleni "nürnbergi csatában" a szenvedő fél szerepét osztották rá: Khalid Kannibál Boulahrouz a mérkőzése elején olyan durván letalpalta, hogy stoplisai csíkokat húztak a portugál combján! Ronaldo nem túl férfiasan sírva is fakadt, de miután magához tért, felszárította könnyeit s döntő érdemeket szerzett a győztes gólban. Az angolok elleni összecsapáson viszont az egész szigetország "Public enemyje", népellensége lett, hiszen döntő érdemeket szerzett Rooney piros lapjában, lévén ő sírta ki a játékvezetőnél a kiállítást. A franciák elleni elődöntőben viszont bűnrosszul játszott, legbutább napjait idézte, hiszen villámsprintjei végén vagy eltörte a labdát, vagy nevetséges műeséssel hergelte övéit és vidámította a TV-nézőket. A németek elleni bronzmérkőzésen sem ment neki jobban, de legalább volt néhány jó lövése. Manchesterbe visszatérve sokan féltették a Rooney-val való találkozástól, ráadásul éppen ekkor csábította gőzerővel hősünket a Barca és a Real Madrid is, de végül kibékült a két sztár és Ronaldo is hűségnyilatkozatot tett a MU mellett. A gondolatokat tett követte, mégpedig nem is akármilyen, hiszen Christiano valósággal szárnyalt a vörös mezben: mire kitavaszodott, 22 bajnokin 16 gólt szerzett, négy Eb-selejtezőjén pedig háromszor volt eredményes! 2007 februárjában, egy nappal 22. születésnapja után megkapta a válogatott csapatkapitányi karszalagját is.
02-03 |
Sporting CP |
25 |
3 |
|
- |
- |
03-04 |
Manchester United |
29 |
4 |
BL |
5 |
0 |
04-05 |
Manchester United |
33 |
5 |
BL |
8 |
1 |
05-06 |
Manchester United |
33 |
9 |
BL |
6 |
0 |
A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupameccsek száma, nemzetközi kupameccsen szerzett gólok száma. |
Nagy tornák a válogatott színeiben: |
2004 |
Európa-bajnokság |
6 |
2 |
2006 |
világbajnokság |
6 |
1 | |
|